|
Phoebe, ne!
Niny 2005.02.26. 17:52
 Ezt a történetet napokig írtam, de még most sincs kész. Kérlek benneteket, ne vigyétek el az oldalatokra!
Niny Phoebe, ne! Sötét, vastag felhők takarták el az eget. Aki lyenkor az utcára akart menni, annak egy zseblámpa is szükséges lett volna. De nem járt senki kinn. Senki, csak egy sötét, kicsi árny. Hamarosan Cirmi jelent meg, az árny előtt, majd ugrott egyet és beburkolta a sötét éjszaka. Hirtelen egy nagyobb alakot világított meg az utca lámpája: egy fiatal, karcsú nőt, aki hálóingben lépkedett az utca poros, nedves kövein. Láthatóan ideges volt, mert szemei üresen meredtek ki, izzadságcseppek jelentek meg az arcán, hogy lefolyjanak, végig a sovány, ernyedt testen. Phoebe volt. Lassan, megfontolatlanul lépkedett előre, a hídig. „Megöltem Colet! Megérdemlem a halált!” Így gondolkodott magában. Hamarosan elérte a híd alatt lévő, első lépcsőfokot. Egyre bizonytalanabbul lépett előre. Egy erősebb fényű lámpánál jobban kirajzolódott a nő: a régebben gyönyörű, vállig érő barna haj, most gubancosan lógott lefelé, valamikor kellemesen mosolygós szája most sírásra görbült. Hosszú, csontos ujjai megérintették a lépcső melletti korlátot, majd felkúszott a híd tetejéig, Onnan levitációval kapaszkodott tovább. Hamarosan a híd tetején ült, kersztbe tett lábakkal. Sápadt, karikás szemeit az ég felé emelte.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
(Rékától)
(Nikitől)
